A nemrégiben bekövetkezett izlandi Eyjafjallajokull vulkán kitörésével és a meteorral kapcsolatban, amely majdnem a földre zuhant, Vassula a következő magyarázatot adja, mivel az közvetlenül az Igaz Élet Istenben Üzenetek jövendölésére vonatkozik. .

Jeremiás próféta 4, 23-28 szakasza a Szentírásban található számos példa egyike, amelyben képet kapunk arról, hogyan viselkedik Isten a lázadás és hitehagyás idején.
Jeremiás szerint:

„Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az
égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember; az ég
madarai is mind elmenekültek. Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termőföld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert ezt mondja az Úr:Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek.”

Isten szüntelenül arra figyelmeztet minket, hogy térjünk meg Hozzá és engesztelődjünk ki Vele és egymással. Krisztus könyörög egyháza tagjaihoz, hogy engesztelődjenek ki egymással és egyesüljenek. Az Igaz élet Istenben üzeneteken keresztül már 25 éve kéri az egyházak pásztorait, hogy tartsanak bűnbánatot, engesztelődjenek ki egymással, és Húsvét dátumainak egyesítésével valósítsák meg az egységet. Az egész világ hanyatlik gonoszsága, és hitehagyása miatt. Nem csak Isten törvénye ellen vétkezik, hanem minden ellen, ami Szent, szüntelenül megbántva Istent. Akkor miért lepődik meg bárki is azon, hogy ebben a sötét időben egyre jobban kiárad a Szentlélek kegyelme, hogy segítségünkre siessen? A sötétség azonban ismét üldözi a Világosságot. Az elmúlt évek során, amikor igyekeztem tanúságot tenni és továbbadni Isten Igéjét a világnak, akadályokba ütköztem, sokan üldözőbe vettek, vádoltak, kigúnyoltak, rágalmaztak, tiltásokat és hamis vádakat zúdítottak rám, rendkívül megnehezítve a küldetésemet. Sokan közülük azt gondolták, hogy ezzel szent szolgálatot tettek Istennek!

A Szentírásban írva van: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1) „(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn1:9-11).

Az elmúlt években Urunk igazi megértést próbált ébreszteni mindnyájunkban azáltal, hogy újra meg újra emlékeztetett arra, amit egykor szent prófétái, és amit Ő maga a parancsolataiban mondott. Urunk és Áldott Édesanyánk bűnbánatra, békére, szeretetre, egységre és imádságos életre hívott meg minket. Urunk eljött közénk és ma is eljön ily módon, hogy megvilágosítsa mindazokat, akik tévelyegnek, de a mai napig csak nagyon kevesen ismerték fel kegyelemteljes jelenlétét és még kevesebben fogadták el a hívását. Nem feledkezett meg arról, hogy először saját birtokába menjen, az Övéi közé, de a test az ő keményszívűségében és hitetlenségében újra elutasította a Szeretetet. Mind a mai napig nagyon kevesen vannak, akik Őt teljesen befogadták bűnbánatra hívó irgalmas felszólításában. Ezzel nem csak kisebbítik az Ő irgalmát, de vissza is utasítják, és nem engedik meg Neki, hogy uralkodjon a szívükben.

A világ ma úgy viselkedik, mint egykor a fáraó: makacsságában és hitetlenségében megtagadja mindazt, amit Szent. Másokról meg azt mondja az Úr, hogy a viselkedésük rosszabb, mint Szodomáé és Gomoráé.

1991. szeptember 11-én - pontosan 10 évvel az Egyesült Államok két manhattani tornyának nagy katasztrófája előtt - Urunk elégedetlenül nézett a Földre és e szavakkal figyelmeztetett minket:

„És az Én Szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és egy kis szeretetért. De igen kevesen örvendeznek az Én jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás előtt [...] (Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon, amitől megrettentem, így szólt) A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek (mint Bábel tornya) kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendülnek a mennyek, és a Föld alapjai meginognak! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok Üzeneteinket, és ne legyetek többé gúnyosak vagy süketek, amikor a Menny szól! [...] Hamarosan, igen hamar, megnyílik a Menny és megmutatom nektek a Bírót.” (1991. szeptember 11.)

2001. szeptember 11-én megrendült a világ a két torony leomlásakor, amely annyi, többségében ártatlan életet követelt. Borzalmas apokaliptikus jeleneteket látott a világ, és e borzalmak ellenére ahelyett, hogy Istenhez fordultak volna az emberek és megbánták volna a bűneiket, még rosszabb lett a világ, mint azelőtt, és háborúra rendezkedett be. Ahelyett, hogy megértettük volna, hogy ez a saját hibáink, bűneink és hitehagyásunk miatt következett be és amiatt, hogy a világ elutasítja Istent, mi továbbra is inkább a Sátánra hallgattunk és az ő útján járunk, és nem azon az úton, melyet Isten mutatott nekünk.

A cunamira is több alkalommal figyelmeztetett minket Krisztus, mielőtt az valóban bekövetkezett. Az első figyelmeztetés már 1987. szeptember 10-én elhangzott: 1987. szeptember 10.:

Ezt írtam jegyzetfüzetembe:
„Hirtelen arra emlékeztetett Jézus, amit múlt éjjel álmodtam, és el is felejtettem. Ugyanaz a látomás volt, amelyet nemrég láttam, de álmomban rosszabbnak látszott”. Majd az Úr ezt mondta:

„Figyelj! Álmodban mutattam meg neked a látomást, hogy megéreztessem veled, nincs menekülés!”

Ezt írtam: „Emlékszem, ahogy közeledni láttam, mint egy óriási
hullámot. Megpróbáltam elfutni és elrejtőzni, bár tudtam, hogy lehetetlen.” Utána azt kérdeztem az Úrtól: „De miért teszed ezt, ha szeretsz bennünket? Miért?” Ő azt válaszolta:

„Engem nemcsak úgy ismernek, mint a Szeretet Istene, hanem úgy is, mint az Igazságosság Istene.” Ekkor azt kérdeztem: „Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt?” sten válasza: „erőteljes engesztelést kérek most mindnyájatoktól! Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást!
Higgyetek Mennyei Műveimben, mert Én mindig köztetek vagyok!”

A cunami híre sokkolt és elkeserített mindnyájunkat, de senki sem mondhatja, hogy Isten nem küldött figyelmeztetéseket. Mikor választott szószólói által figyelmeztetett, sokan azt mondták: „Nincs szükségünk ezekre a figyelmeztetésekre. Birtokunkban vannak az Atyák szent könyvei és a Szent Biblia, melyekben vigaszt találunk. Sohasem mulasztottuk el felajánlani áldozatainkat és imádságainkat. Mi többet mondhatna még Krisztus annál, mint amit adott nekünk?” És becsukták fülüket.

1991. december 24-én, Krisztus születésének éjjelén, a mélységesen megbántott Jézus újabb üzenetet adott:

„Eljövök ma és az egész emberiségnek felkínálom az Én Békémet, de igen kevesen figyelnek. Ma békefeltételekkel és a Szeretet üzenetével jövök, de a Föld meggyalázza a békét, amelyet felkínálok, és még Születésem Előestéjén is gúnyolják és csúfolják a Szeretetet, amelyet nekik adok. Az emberiség Szent Nevem nélkül ünnepli e napokat. Eltörölték Szent Nevemet, és Születésem Napját
a kényelem szabadnapjának tekintik, amikor bálványokat imádnak. A Sátán behatolt gyermekeim szívébe, mivel gyengék voltak és alva találta
ket. Figyelmeztettem a világot...” (1991. december 24-én)

Krisztus arra figyelmeztet, hogy rendkívül bántja Őt, ha Szent Neve nélkül ünnepeljük a karácsonyt, mint egy sima munkaszüneti napot, megfeledkezve valódi tartalmáról: Krisztus Születéséről!
Karácsonykor minden keresztény arra kap meghívást, hogy örvendezve ünnepelje Krisztus születését, menjen el templomba és dicsőítse Szabadítónk és Megváltónk Szent Nevét.

Hitehagyásukban e helyett sokan inkább a karácsonyfát ünneplik és imádják, ajándékokat cserélnek, betegre eszik magukat, és ostobaságokkal szórakoztatják magukat.

Ezután több figyelmeztetés következett.

1993. február 18-án az alábbi figyelmeztetést kaptuk:

„Értsétek meg, hogy eljönnek azok a napok, amikor mennydörgéssel és tűzzel jövök el, de szomorúságomra sokakat fogok közületek úgy találni, hogy mit sem tudtok róla, mert mély álomban lesztek! Egyik hírvivőt küldöm a másik után, teremtés, hogy áttörjem süketségedet, de már belefáradtam ellenállásodba és fásultságodba. Belefáradtam hidegségedbe. Belefáradtam gőgödbe és merevségedbe, amit akkor látok, amikor az egység érdekében kellene összegyűlnötök -
megtöltötted és túlcsordítottad az Érzéketlenség Kelyhét. Saját hangotoktól
megmámorosodva szembeszegültek az Én Hangommal, de ez nem lesz örökre így - hamarosan elbuktok, mivel saját hangotok félrevezető ostobasága miatt szegültetek szembe az Én Hangommal. Nyilvánvaló, hogy Egyházam a ti megosztottságotok miatt hever romokban. [...] A Föld
megrázkódik és mint hullócsillag kilendül helyéből, hegyeket és szigeteket mozdítva ki helyükből. Egész nemzetek fognak megsemmisülni. A mennybolt eltűnik, mint felgöngyölt könyvtekercs, ahogyan látomásodban láttad leányom. Nagy szenvedést fog átélni minden ember, és jaj a hitetleneknek! Hallgass Engem: és ha így szólnak ma hozzád az emberek: „Ó, az Élő Isten irgalmas lesz hozzánk, a te jövendölésed nem Istentől való, hanem saját lelkedből!” Mondd meg nekik: Bár azt mondják rólatok, hogy éltek, ti holtak vagytok. A ti hitetlenségetek ítél el benneteket, mert nem akartatok hinni Irgalmasságom Idejében, és megakadályoztátok az Hangomat, hogy szócsöveimen keresztül figyelmeztesse és megmentse
teremtményeimet...” (1993. február 18.)

A tudósok szerint, amikor a földrengés végbement a tenger alatt, az egész föld megrázkódott és kimozdult a tengelyéből. Szumátra szigete és más szigetek is több méterrel elmozdultak eredeti helyüktől. Egy kis sziget teljesen eltűnt, egy másik pedig máshol bukkant elő.

2002. február 7-én utolsó figyelmeztetést kaptunk az Úrtól. Íme egy részlet ebből:

„Ajtótok előtt áll Királyi Uralmam, de vajon készen álltok-e az Én fogadásomra? Nagylelkűen és királyi bőkezűséggel készítettem számotokra lelki táplálékokból lakomát, hogy életre keltsem lelketeket. Amikor ott voltam és vártam rátok, hogy Saját Kezemmel tápláljalak és megmentselek a haláltól benneteket, ti nem akartatok találkozni velem. Ezért, tekintettel, az igazi bűnbánattal szemben tanúsított ellenállásotokra, és figyelmeztetésemmel kapcsolatban mutatott ellenséges magatartásotokra, mindaz, ami a sírás korábbi színhelyén történt (2001. szeptember 11.), semmi sem lesz azokhoz a szomorú reggelekhez képest, amelyek még előttetek vannak. A szomorú reggelek, amelyeket saját kezetekkel vontok magatokra. [...] (ti) nemcsak a Földet, hanem az egész világmindenség létét is veszélyeztetitek. [....] Fájdalommal látom a magasságokból, miként fordulnak terveitek saját magatok ellen. A világ most megízleli saját életmódja gyümölcseit, kihívja
maga ellen a természetet, amely rengésekkel és természeti katasztrófákkal válaszol.”

Az Úr figyelmeztet, hogy hitehagyásunkkal a világmindenséget veszélyeztetjük. Nemcsak a földet, hanem az egész világmindenséget, mivel kihívjuk a természet lázadását magunk ellen.

Ez azonban még nem minden. Az Úr arra figyelmeztet minket, hogy még ennél is rosszabb események következnek be, ha nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat, és nem térünk vissza Istenhez!

Az Úr mondja:

„Látod leányom, Igazságosságomat is hamarosan kinyilvánítom. Tervemnek meghatározott ideje van. Irgalmas felszólításaimnak is meghatározott ideje van. Amikor ez az idő letelik,
mindenkinek meg fogom mutatni, jóknak és rosszaknak, hogy szigorúságom is éppen olyan nagy, mint irgalmasságom, hogy haragom is olyan hatalmas, mint megbocsátásom. Most gyorsan be fog következni mindaz, amit megjövendöltem. Semmi sem maradhat ki belőle...” (1993. február 19.)

2008. január 7-én 3.10 perckor a Szűzanya felébresztett, hogy megértesse velem, hogy ebben az időben Krisztust támadás éri. A Szűzanya üzenete így szólt: Igen közel vagyunk az emberiségre váró, megjövendölt eseményekhez, ezek már a küszöbön állnak. Ezeket az eseményeket a világ gonoszsága, önzése, szeretetlensége, az Isten Szavának világméretű visszautasítása miatt bekövetkező események, a rosszindulat, a képmutatás és az istentelenség hozza ránk.

A Szűzanya azt mondta, hogy a föld veszélyben van, és tűz által fog szenvedni. Isten haragját nem lehet tovább visszatartani, rájuk fog esni, mert az emberek nem akarnak szakítani a bűnnel. Ezekben az években Isten Irgalma igyekezett a lehető legtöbb lelket magához vonni. Kitárta a karját, hogy megmentse őket, de csak kevesen értették meg és figyeltek rá. Irgalmasságának ideje nem fog már sokáig tartani, eljön az idő, amikor mindenki próbára lesz téve. A föld tűzfolyamokat fog okádni belsejéből, és az emberek meg fogják érteni, mennyire jelentéktelenek és gyámoltalanok, ha nem lakik Isten a szívükben. Isten hűséges és megtartja Ígéreteit. Eljön az idő, amikor Isten háza népe próbára lesz téve, és akik visszautasították Irgalmát, meg fogják tapasztalni Isten Tüzét. (Itt megkérdeztem, mi lesz azokkal az egyházi személyekkel, akik üldöznek bennünket és vakok Isten Irgalmasságának Műveire. A Szűzanya azt mondta, hogy ők is azt fogják elszenvedni, amit megérdemelnek.)

A továbbiakban a Szűzanya az áldozatról beszélt. Arra kért, hogy mindenkit emlékeztessek arra, amit Isten, a mi Teremtőnk kér tőlünk: hogy erősebben köteleződjünk el mellette, és hogy áldozat és kitartó imádság nélkül a megtérés nem elég önmagában. Aki azt mondja magáról, hogy megtért és az Igaz élet Istenben üzenet által rátalált Istenre, annak több áldozatot kellene hoznia felajánlottságának bizonyításaként. Sokféle módon tanúsíthatjuk Isten iránt érzett szeretetünket és nagylelkűségünket. Senki sem mondhatja: „mi igaz életet élünk Istenben”, ha nem ajánlja fel áldozatos szeretetét. Áldottak azok, akik igazán szeretik Istent, és nem kell félniük azokban a napokban. Égi Édesanyánk azt mondta, hogy áldottak, akik kitartanak a megpróbáltatásokban; és elégedett azokkal a papokkal (a papsággal), akik részt vállalnak Isten Műveiben és terjesztik azokat (mint pl. az Igaz Élet Istenben üzenetet, és akik nyitottak a Szentlélek számára), és hogy maradjanak bizakodók, mert ők különleges kegyelmet kaptak Isten Lelkétől, és hogy ők megerősödtek a Lélek által az Úrban az Ő üdvösségterve számára. Krisztus megadja nekik az Ő békéjét.

Ha valaki szolgál, és áldozatként felajánlja magát, akkor a tűz által eljövő ítélet nem lesz olyan szigorú számára, mert lelkében örvendezni fog Isten hívásának, ami életre keltette őt.

A Szűzanya azt mondta, hogy sokan elhagyták hitüket, de sokan majd felemeltetnek. Sokan elmulasztották megtartani Isten Szavát, amit a szívükbe kaptak, és lábbal tiporták a számukra adott Igéket, amelyeket nemcsak az Igaz Élet Istenben üzenetben, hanem a Szentíráson keresztül is kaptak. 2009. november 28-án az Úr hívott és egy imát adott nekem, hogy továbbítsam. Arra kért minket, hogy imádkozzuk ezt az imát és kérjük az Ő irgalmát.

Ezt mondta Urunk: E szavakkal fordulj hozzám, Vassula:

„Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket, mert akkor mindnyájan elpusztulnak; Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak és a természet kiszárad; akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad; Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet és pusztasággá változtatja; A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel; Az éjszakát pusztulás rázza meg és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet;
Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket és írd bele minden szívbe a Te szabályaidat. Ámen.”

2010. április 14-én kitört az Eyjafjällajokull vulkán és hamufelhő keletkezett, amint azt mindannyian hallottuk. A vulkán környékén lakókat kitelepítették. Készültek közeli videofelvételek, ezeken szinte néhány méterre sem lehetett látni a hamufelhőtől. Minden szürkés volt és mindent betakart a hamu. A légi közlekedés tragikus anyagi károkat szenvedett, mivel sok repülőjáratot töröltek és így naponta több millió dollár veszteség keletkezett. Gyümölcsök, halak és más termékek indultak rothadásnak a raktárakban. Az utazók megrekedtek a világ minden táján.

Amikor ez a vulkán évekkel ezelőtt kitört, másfél éven át ontotta magából a hamut. E cikk írásakor még mindig várjuk, hogy mikor lesz vége ennek az eseménynek.

Még ennél is rosszabb dolgok várnak azonban a földre, ha az emberek, akárcsak a fáraó, figyelmen kívül hagyják az idők jeleit, és akkor már túl késő lesz.

2010.04.14-én egy fényes „csillagot” láttak a látóhatáron Amerika közép-nyugati részén. Látványos volt! Sok videófelvételt készítettek, melyeket meg lehet nézni a YouTube-on.

Isten tudta, hogy ez a meteor a Föld közelében fog elhaladni. Feltehetnénk a kérdést, hogy miért adott nekünk Isten 2009. november 28-án egy olyan imát, amely említést tesz egy „csillagról a látóhatáron”. Gondolom azért, mert ha elmondjuk ezt az imát (és mi elmondtuk), akkor elkerül minket a katasztrófa. Idővel megtanultam, hogy Istennek van mérőrúdja és hogy Ő olyan Isten, aki hallgat az alkudozásra. Épp úgy, mint Ábrahám (az alkudozások szakértője) Szodoma és Gomora városának történetében. Isten megmondta Ábrahámnak, hogy még akkor is kész megmenteni ezt a két várost, ha csak tíz igaz ember van benne, de nem volt senki, Lótot és családját kivéve. Isten mindent megmér az Ő mérőrúdjával. Megméri a szeretetünket, hitünket, imáinkat, viselkedésünket, őszinteségünket, mások iránti együttérzésünket, irgalmas cselekedeteinket, megméri az irántunk való irgalmának idejét, megméri a megtérésre fordított időnket, stb., és amit biztosan tud: hogy mi nem vagyunk olyanok, mint Ábrahám, aki tudta hogyan kell alkudoznia Vele. Ez a valóság! Isten tudja, hogy olyanok vagyunk, mint a vizes tészta, gyengék, és tompa értelmünkkel meg se próbálunk alkudozni Vele. Még az alku szavait is a szánkba adja, hogy azokat mondjuk Neki! Ez áll annak az imának az esetére is, melyet 2009. november 28-án adott nekünk! Máskülönben ki mondhatja, hogy a meteor nem úgy volt eredetileg, hogy földbecsapódjon és így hamuval borítson bennünket.
Kétszer is ajkunkra adta a „ne sújtsd haragoddal” szavakat, mert ha az Ő haragja lesújt, „a vizek kiapadnak és a természet kiszárad”. Igen, ha az a meteor becsapódott volna a földbe azon az éjszakán, ilyen károkat okozott volna. Ahogy az imában elhangzott: „lángba borítja a földet, és pusztasággá változtatja”. Bárhová becsapódhatott volna azon az éjszakán, olyan nagyvárosba is, mint Chicago Közép-nyugat Amerikában, és akkor bekövetkezett volna, ami az imában áll: „és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet”.

Az imában, melyet kér tőlünk, Isten tehetetlen szánkba adja a kéréseket: „Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan!” Azután a hűségesekre és az Őt szeretőkre emlékeztetjük, hogy legalább őket vegye figyelembe. Azért kaptuk ezt az imát, hogy imádkozzuk, és alkudozzunk Istennel. Mi ennek eleget tettünk és imádkoztuk, melyet különben az egész világon imádkozták, mert az egész világon vannak imacsoportjaink. Elmondhatom, hogy ez is egy „alkudozós” ima volt. Isten ezt akarta hallani tőlünk és mivel hallotta is, hiszem, hogy ezért enyhült meg haragja és ezért volt irgalmas a meteor becsapódását illetően.

Minden mérséklődött és Izland vulkánja elkezdte lövellni hamuját egész Európa egére, megbénítva egy hétre az összes repülőgép felszállását szerte Európában. A vállalatok dollár milliókat veszítettek naponta. A szabadságolások kezdete lévén sok ezer ember került szorult helyzetbe, akik vagy a reptereken éjszakáztak, vagy szárazföldi közlekedési eszközt vettek igénybe és napokig tartott, amíg úticéljukat elérték. Nem kis problémát okozott mindez. Ezen a héten már néhány gép felszállhatott, de még nem tudjuk, meddig fogja még lövellni ez a vulkán a port és a hamut és azt sem, hogy mi fog történni.

Amint már korábban mondtam: lehet, hogy ez csak egy kis „aperitif” mindabból, ami valóban megtörténhet velünk, hogy ez csak előjátékul szolgál, ha nem szedjük össze magunkat, és a „főfogás” csak ezután jön. Biztos, hogy sok ember él világszerte fásultságban és Isten nélküli közömbösségben. Ezek jól bezárták Istent egy fiókba, majd lenyelték a kulcsot, így esély sincs arra, hogy újra ki lehessen nyitni ezt a fiókot. Sok pap megtiltja Istennek, hogy úgy beszéljen az Ő népéhez, ahogy most teszi, és azt tanácsolják a híveknek, hogy egyáltalán ne hallgassák, megtiltják nekik, hogy IÉI találkozókra menjenek és így megakadályozzák őket abban, megismerhessék Isten akaratát. Hitetlenségükben nem különbek ők Jézus tanítványainál. Miután Krisztus feltámadt és „megjelent a tizenegynek”, a Bibliában ezt olvassuk: „Megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.”(Mk 16,14-15).

Mit gondoltok, mit tesz majd Jézus a keményszívűségük és hitetlenségük miatt? Vajon gratulálni fog nekik a hitetlenségük miatt, ami azt mondatja velük, hogy legyenek óvatosak? Vajon azt mondja majd nekik, hogy „Jól van, jól tettétek, hogy távol tartottátok Tőlem a híveimet és nem engedtétek meg nekik, hogy Engem hallgassanak?” Nem, bizony nekik is szemrehányást fog tenni, amint szemrehányást tett egykor saját tanítványainak is.

1993. február 18-án, így figyelmeztetett minket Isten:

„Fel fogják törni a hatodik pecsétet és ti mindannyian sötétségbe merültök. Nem lesz világosság, mert az Alvilág füstje olyan lesz, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétül tő-le a nap és a levegő-. Igazságosságom Kelyhe által kígyókhoz és viperákhoz teszlek hasonlóvá benneteket. Hasatokon fogtok csúszni és a föld porát fogjátok enni a sötétség ama napjaiban. Földre terítelek, és emlékeztetlek benneteket, hogy nem vagytok jobbak, mint a viperák... Fulladozni fogtok, megfogtok fulladni b-űneitekben. Haragomban leterítelek benneteket, és rátok taposok. […] Amikor elérkezik a Sötétség órája, megmutatom nektek benső-töket. Ki fogom fordítani lelketeket, és amikor meglátjátok, hogy lelketek szénfekete, nemcsak olyan lelki kínt fogtok érezni, mint azelő-tt még soha, hanem fájdalmatokban melleteket fogjátok verni, mondván, hogy a ti sötétségetek sokkal rosszabb, mint a titeket körülvevő- sötétség. Jobban megritkítom az emberi életet, mint bármikor azel-őtt. Majd pedig, amikor haragom megenyhül, mindegyik-tökben elhelyezem Trónomat, és együtt, egy hangon, egy szívvel, egy nyelven fogtok dicsérni Engem, a Bárányt.”

Ismét kaptunk időt, hogy megbánjuk bűneinket, mielőtt Isten haragja lesújt ránk. Fatimában és az akitai üzenetekben a Szűzanya világosan egy tűz általi büntetésre figyelmeztetett minket, ha nem változtatunk keményszívűségünkön, és ha nem követjük őszinte szívvel Istent. Ez lesz az a büntetés, melyről az Úr az Igaz Élet Istenben üzenetekben beszél. Egyesek feltehetnék a kérdést, hogy miért tenné ezt velünk a minket oly nagyon szerető Isten. Az Úr Jézus ezt a választ adta erre a kérdésre miután feltettem Neki: „Ha meghaltok, az a ti hitehagyásotok miatt lesz.” Igen, a hitehagyás kihívja Isten Igazságosságát, és bár ad még időt nekünk, egy nap, mondta Jézus, az Atya felkiált majd: „Elég!”

Ez a tűz általi büntetésre vonatkozó jövendölés, vagy ha úgy tetszik, figyelmeztetés nem maradhat el. Az Atya megmondta, hogy „semmi sem maradhat ki belőle”. Már túl késő van ahhoz, hogy teljesen vissza lehessen vonni, annyit azonban mégis megtehetünk, hogy imádsággal, bűnbánattal, életünk megváltoztatásával, szentségre való törekvéssel enyhítjük ennek a csapásnak az erejét. Arra kaptunk meghívást, hogy Igaz Életet éljünk Istenben! Isten meg tud enyhülni, amint Ninive esetében is tette.

Az Igaz élet Istenben üzenetek nem a sötétség és reménytelenség próféciái. Isten azért adja ezeket irgalmassága idején, hogy szedjük össze magunkat. Az üzenetek az Ő hatalmas szeretetének hívó kiáltása. Isten nem fogja a végtelenségig megengedni, hogy megsértsük az Ő Szent Nevét, és hogy istentelenül éljünk. Azért jön el hozzánk irgalmában, hogy sokszor figyelmeztessen minket.