2017. november 20. hétfő
Kapcsolat |  Térkép oldal |  Keresd
Kezdőlap » Gyakran feltett kérdések » Az üzenetek elítélik az IÉI ellenfeleit
Azok, akik őszintén közelednek az üzenetekhez felismerik, hogy Isten szól hozzájuk

Érthetően többen kritizálják a Vassula Ryden-nek 2000. szeptember 28-án adott üzenetet, amelyben ez áll:

Amikor feltűnt az ellenfél, Én Házam segítségére siettem, de az Egyház tisztségviselői közül senki sem hallgatott meg igazán. „Ez csak magánkinyilatkoztatás, nem kell figyelmet szentelni neki!” – mondták. Pedig az Én Hangomat eltitkolni halálos bűnt jelent! Újból és újból megszűrni és átvizsgálni Engem, elrettentő bűn a Szememben! Így szól majd hitetlenségetek: „De lásd, mi ezt nem tudtuk. Nem tudtuk, hogy megbántjuk Irgalmasságodat.” Ti valóban megbántottátok Irgalmasságomat! És nemcsak Irgalmasságomat bántottátok meg, hanem hitetlenségetekkel lehetővé tetté¬tek a gonosz hatalmaknak, hogy teret hódítsanak és kifosszák azt a Házat, amelyet Fiam Drága Vére árán vásárolt meg. És mily, mily ravaszul játsszá¬tok ki szavaimat annak érdekében, hogy megmagyarázzátok hitetlensé-geteket!
Azt állítják, hogy Isten nem ítélné el azokat, akik becsületesen és őszintén megkérdőjelezik az Igaz Élet Istenben üzenetek hitelességét. Talán a 2000. szeptember 28. üzenet megértésének a kulcsa az 1987. december 23. üzenet lehet, ahol Jézus azt mondja: „......akik őszinték...meghallják”. Azok, akik őszintén, nyitott lélekkel közelednek az üzenetekhez és valóban érdekli őket, hogy Isten szól-e hozzájuk, fel fogják ismerni, hogy valóban Isten szól hozzájuk az Igaz Élet Istenben üzeneteken keresztül. Amint a honlap elején mondjuk az Igaz Élet Istenben üzenetek eredetének egyetlen ésszerű magyarázata, hogy az Istentől erednek.

Ugyanakkor az emberek gyakran negatív hozzáállással közelítik meg az üzeneteket, azt akarván bebizonyítani maguknak és másoknak, hogy az üzenetek nem hitelesek. Beleolvasnak és kiragadnak belőle egyes részeket, amelyeket arra használnak, hogy bebizonyítsák az üzenetek hiteltelenségét. Amint kiemelték azokat a részeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy alátámasszák (saját szempontjaik szerint) az üzenetek hiteltelenségét, félreteszik azokat, és nem foglalkoznak többé velük. Soha sem olvassák el nyitott szívvel az üzeneteket az elejétől a végéig. Előfordul az is, hogy egyesek anélkül ítélik el az üzeneteket, hogy egyáltalán olvasták vagy egyáltalán látták volna azokat. Némelyek csak hallottak valamit, mások pedig eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy Isten olyasvalakin keresztül szólhat, mint Vassula Ryden. Ez ne volna bűn? Úgy tekinteni valamit, mint ami esetleg Isten Műve, vagy elítélni mint nem Istentől valót, anélkül, hogy az adott Művet őszinte és nyitott szívvel elolvasta volna az illető? Olvasás nélkül eldönteni, hogy nem Isten Műve és azután elítélni a Művet és más embereket lebeszélni a Mű olvasásáról? Kedvezően fogja-e Isten megítélni ezt az illetőt? Nem azt fogja-e mondani, amit az írástudóknak és a farizeusoknak mondott: „Jaj nektek... képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.” (Mt 23,13)